Ismét egy híres lépcsőházba látogattam el. Régóta foglalkoztatott, milyen is belülről a Magyar Szecesszió Házának otthont adó épület, így amikor az egyik nap arra jártam, a megszokott módon kezdtem toporogni a bejárat előtt, várva egy lakó kapunyitására. Egy hölgy ült pár méterrel arrébb, a kávéház bejárata melletti asztalnál, és feltűnően vizsgált. Szinte tapintani lehetett a gyanakvást, a betörésgyanút, bizalmatlanságot, amit a lépcsőháztúráimon a lakók felől rendszeresen árad felém.
Ezért aztán inkább megelőztem a kérdést, és megkérdeztem, hogy ha itt lakik, beengedne-e. Ha szépen megkérem, beenged. Szépen megkértem, beengedett. Egy kis történelmi áttekintés, mielőtt beléptek velem az ajtón. A házat Vidor Emil tervezte 1903-ban Bedő Béla, a kor neves műgyűjtője részére. Ez az egyik legeredetibb alkotása, ami a belga Horta és Hankar hatását mutatja - az itt ellesett stílushoz azonban magyaros mintákét is kevert az építész, a Zsolnay gyár majolikáival. Vidor Emil nagy gondot fordított az épület belső kialakítására is, előre tervezett falfestményeket, színes üvegezéseket és csiszolt üvegeket említ meg a korabeli leírás.
A házzal azonban kicsit elbánt az idő, az egyedülálló pávafark-íves, fakeretes portált lebontották, és szögletes ablaksorral uniformizálták a látványt. 2002-ben Vad Tivadar építési vállalkozó szeretett bele az épület homlokzatába, amikor a szemközti banképületen dolgozott. Nem sokkal később már a Honvéd utca 3-as házszám felett dolgozott, helyreállította a homlokzatot, és megszerzett magának egy jelentős szeletet a házból. Neki köszönhető a kávézó és a szecessziós kiállítás is az épületben.
