Előre elnézést kérek mindenkitől a képek minőségéért. Mindenféle remény nélkül tértem be a Kyros Gyrosba, nem akartam írni róla, a túlélésre játszottam, így amikor rájöttem, hogy milyen jó helyet találtam, csak a telefonommal tudtam megörökíteni az eseményeket.
Szóval volt nekünk egy a sorozatunk, amiben Budapest legjobb gyrosát kerestük, lesújtó eredménnyel: a belvárost gyakorlatilag életveszélyes övezetnek nyilvánítottuk, ahol néhány elfogadható helyet leszámítva csak botrányosan szar gyrosokat lehet kapni. Ha valaki jót akar enni, menjen Görögországba, de legalább Pünkösdfürdőig. El is fogadtuk Ádámmal, amit el kellett. Vannak jó reggeliző, ebédelős, magyaros, hamburgeres helyek a belvárosban, de ha valaki ehető gyrost akar, annak utaznia kell. Aztán pár napja nagyon éhes voltam, és kínomban beléptem egy újlipótvárosi üzletecske ajtaján, ami belülről sem volt bizalomgerjesztőbb, mint kívülről. Valódi lehúzós szörnyűségre számítottam, majd amikor néhány perccel később beleharaptam ebbe, őszintén meglepődtem:
Ez a gyros ehető volt! Oké, nem egy Gyradiko. Nem egy igazi görögországi étterem. De közel toplistás, ami ha figyelembe vesszük, hogy mennyivel közelebb van a belvároshoz, mint az összes többi elfogadható hely, bőven megéri a figyelmet. Főleg, hogy olyan szépen kiemelkedik a mezőnyből, hogy elég volt egy apró harapás ahhoz, hogy tudjam, erről a gyrosról írni fogok. Jó a hús, finoman, ügyesen fűszerezett. A pitában, ami szintén remek darab, van sült krumpli, ilyet Budapesten eddig csak az eredeti, görög helyeken tapasztaltam (a hely facebookos oldalát elnézve gyanús, hogy az a vonzó lány, aki időnként maga készíti a gyrost, és létrehozta az oldalt, szintén görög). Nincs benne csalamádé, savanyú káposzta, ami önmagában óriási érték. Van viszont izmos, remek joghurtos szósz, egy csomó friss zöldség, rendesen eldolgozott csípős részek, én mondom, szép kerek az egész.
