Komolyan meglepődtem. Erre nem számítottam, a fenébe is, még rendes fényképezőgépet sem vittem magammal Villányba, nem gondoltam posztolásra érdemes gasztroélményre. Pedig itt aztán volt: Nem fogtam gyanút, amikor lesétáltam a Halasi pinceétterembe, még akkor sem, amikor az egyébként drága berendezést megláttam. Van ilyen. A vastag szalvéta tapintása volt az első nyom, hogy itt a minőséget bőven a beszerzési ár fölé pozicionálták a fontossági listán, aztán megláttam az étlapot.
Mindenkinek egy-egy iPadet adtak, vaskos bőrborításban: Én előételnek kértem egy malackocsonyát ecetes uborkával, marinált lila hagymával, konfitált paradicsommal. Egyrészt azért, mert bátor választásnak gondoltam (legalább annyira, mint amilyen bátor a séf részéről betennie ezt az előételek közé), másrészt amit egyébként kértem volna, a pirított libamájas lencsekrémlevest már berendelte magának Évi.
Így aztán kettőt kóstolhatok. Az én előételem nagyon rendben volt, minden közönségesség nélkül sikerült bemutatni a disznóhús alternatív felhasználási módját. Mellé frissen sült kenyeret is kaptam, tökéletes, kívül vastagon roppanós, belül puha és meleg kísérő.
